Ez a desszert olyan, mintha az aranygaluska és a kalács házasságából született volna. Nem egyszerű recept, úgyhogy tényleg csak akkor álljunk neki, ha időnk és lelki erőnk is van, ugyanakkor garantálhatom, hogy az élmény, amit az elfogyasztása nyújt kárpótol majd minden fáradtságért.
Hozzávalók
5 dl tej
5 dkg friss élesztő
25 dkg kocka margarin
15 dkg kristálycukor
fél kk só
70 dkg finomliszt
2 ek fahéj
2 csomag vaniliás cukor
10 dkg darált dió
Sütőcske
Mivel ez a recept kelt tésztából készül, így nyilván azzal kell kezdeni, mert a keléshez kérem szépen idő kell. Először is a tejet testhőmérsékletűre melegítem, egy csipet cukrot felolvasztok benne, majd az élesztőt belemorzsolom, és megvárom míg felfut. Amíg az élesztő futkos a konyhában, addig a lisztet egy tálba szitálom, hozzáadom a sót, egy ek fahéjat, egy csomag vaniliás cukrot, 5 dkg cukrot, a margarinból 15 dkg-ot felkockázva (a margarin legyen szoba hőmérsékletű, így könnyebb lesz dolgozni vele). Ha az élesztő kifutkosta magát, véget vetek a mulatozásnak, és azt is a liszthez adom. Összedolgozom az egészet, majd elkezdem dagasztani. Mivel ez kalácstészta, ezért nagyon fontos, hogy jó levegős legyen. Ezt az állagot úgy tudom elérni, ha a dagasztást lentről felfelé iráyuló mozdulatokkal végzem, azaz mintha a tésztát ki akarnám emelni a dagasztó tálból. Az elején a tészta jó ragadós, és makacsul tapad az edény oldalához, ez így jó. Legalább negyed órát kell ezzel a módszerrel dagasztani, szóval készüljünk fel, hogy a végén le fog a karunk szakadni. Negyed óra dagasztás után már jó levegős a tészta, ha még mindig nem válik el az edény falától, akkor itt még teszek hozzá egy kis lisztet (ez előfordulhat, ha a kiválasztott liszt sikér tartalma nem volt a legjobb). Letakarom egy tiszta konyharuhával és a radiátor elé teszem dagadni.
Amíg az élesztő végzi a maga dolgát a tésztában, addig elkészítem a tölteléket. Ehhez veszem a maradék margarint (10 dkg) - itt megint könnyebb lesz a dolgunk, ha szoba hűmérsékletű - , hozzáadom a másik ek fahéjat, a másik csomag vaniliás cukrot, a maradék (10 dkg) cukrot és addig keverem, míg egynemű nem lesz. Ezzel a töltelék kész.
45 perc elteltével a tészta már istenien felpuffadt, és könnyű, mint a pihe, úgyhogy lehet vele tovább dolgozni. Ne ilyedjünk meg tőle, hogy amikor kivesszük a tálból összeesik, mert a kész kalácsokat még fogjuk keleszteni a sütés előtt. Szóval a tésztát ketté választom, az egyik felét pedig 40x50 cm-es téglalappá nyújtom. Megkenem a tetejét a töltelék felével majd a hosszabb oldala felől félbe hajtom. A félbehajtott téglalapot 7-8 cm-es csíkokra vágom. Az egyes csíkokat megsodrom, majd a végüket összecsípem. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem őket úgy, hogy bőven hagyok helyett közöttük, mert a kelés és a sütés közben még fognak bőven dagadni. A tetejüket megkenem egy felvert tojással és megszóróm kristály cukorral. Negyed óra pihenés után mehet a sütőbe 200 fokra, ahol szintén negyed óra kell neki, hogy elkészüljön. Amíg ez zajlik a tészta másik felével is elvégzem ugyanezeket a műveleteket, amikor kiveszem az első tepsit mehet be helyette a második.
A még forró sütiket rácsra szedem és úgy hagyom kihülni. Ez fontos mozzanat, mert ez kell ahhoz, hogy az eredmény kívülről ropogós legyen, belülről viszont lágy, omlós és puha. Porcukorral bőven meghintve tálalom.
Tipp
A töltelékbe kerülhet dió helyett mandula, mogyoró, pekán dió, pisztácia, a fahéj helyett kakaó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése