2011. április 2., szombat

Káposztás pogácsa


Megint nagy arcoskodok egy kicsit, ez a pogácsa ugyanis remek sörkorcsolya, csak úgy szánkázik le tőle az ember torkán az italocska :). Macerás elkészíteni, viszont le lehet fagyasztani, úgyhogy érdemesebb belőle nagyobb mennyiséget készíteni és akkor a nyári kerti partik alkalmával mindig van mivel kínálni a vendégeket addig is, amíg a húsik megsülnek.

Hozzávalók
70 dkg fehér fejes káposzta
4 ek olaj
5 ek cukor
1 nagy fej vöröshagyma
egy mk őrölt bors
2 ek só
1 kg finomliszt
8 dkg sertészsír
2 tojás + 1 a kenéshez
5 dkg friss élesztő
5 dl tej


Sütőcske
Jó tudni, hogy ez egy leveles tészta lesz, szóval tutti pepecs munka, erre nem árt lelkileg is rákészülni. 
Először is a tölteléket készítem el, mivel ennek hűlnie kell, csak úgy lehet a tésztába tölteni. Tehát a káposztát megpucolom, azaz lehántom a külső szottyos leveleit, negyedekre vágom és megreszelem. A torzsáját nem vágom ki előre, mert annál fogva jóval könnyebb reszelni, a végén lényegében csak az marad a kezemben, amit a jó munka eredményeként elropogtatok (nagyon egészséges). Egy fazékban az olajban megolvasztom a cukrot, és ha már szép karamell színű, akkor hozzáadom az apróra vágott vöröshagymát. Csak kb. egy percig pirítom, és már mehet is hozzá a káposzta, ami most még rengetegnek tűnik, de össze fog jócskán esni, szóval no problem. Megkutyulom, ízesítem egy ek sóval és a borssal, lefedem, a lángot alatta a legkisebbre veszem és dolgára hagyom. Úgy 5 percenként ránézek és kutyulok rajta egyet. Bő húsz perc múlva kész, célszerű valami hideg helyre rakni, hogy gyorsabban meghűljön, sőt e célból a főző edényből is érdemes eltávolítani.
Amíg a káposzta hűldőgél, addig összerakhatom a tésztát. A jó leveles tésztának szintén a titka a levegősség, szóval lehet rögtön a liszt átszitálásával kezdeni a műveletet. Ja és persze az élesztőt is meg kell futtatni, úgyhogy tőlem akár azzal is lehet kezdeni. Na szóval: a tejbe egy csipet cukor kerül, majd testmelegre melegítem (azaz akkor jó, ha incipinci ujjamat beledugva se nem hideg, se nem meleg), és belemorzsolom az élesztőt. Az egész cuccost 50 fokra melegített sütőbe teszem, hogy rendesen fel tudjon futni. Vissza a liszthez: megy hozzá a másik evőkanál só és a zsír, a tojások, majd ha az élesztő is szépen felfutott, akkor az is (ha nem futott fel szépen akkor is, büntiből). Az egészet nagy mozdulatokkal összegyúrom, hogy szép sima legyen, de nem kell úgy kidolgozni, mint egy kalács tésztát, csak mint egy sima kelt tésztát, azaz a tenyerem belső felével magamtól eltolva, majd visszahajtva, majd eltolva, majd visszahajtva, majd eltolva, stb. simára dolgozom ki. Ha ez megvan a dagasztó tálat alaposan meglisztezem, a tésztát belerakom, a tetejére is szórok egy kis lisztet, lefedem egy konyharuhával és visszateszem a meleg sütőbe. Újabb 50 perc pihi.
A pihi leteltével csodásan megkelt buci vár rám a sütőben, amit fél centi vastagra nyújtok. Ekkorra már tuttira kihűlt a káposzta, úgyhogy azzal egyenletesen megkenem a tetejét, majd meghajtogatom, először az egyik oldalát kétharmadig befele, aztán a másik oldalát rá. Aztán az alját kétharmadig befelé, aztán a tetejét rá. Újabb 15 perc pihi.
Eztán újabb kinyújtás következik. Sajnos a káposzta némileg biztosan vizes, ezért itt-ott kilukad majd a tészta a szélénél és akár a közepén is, ahol a káposzta szökni próbál, szóval ez a művelet ragacsos lesz, de nem szabad kétségbe esni tőle. Annak elkerülése érdekében, hogy ne ragadjak végérvényesen a tésztához bőségesen szóróm a tetejét és az alját is nyújtás közben. Az elszökdöső káposztát a tetejére lehet kenni a következő hajtogatás előtt (vagy egyszerűen meg is ehetem, ez úttal ez utóbbit választottam, egyébként sem árt folyamatosan meózni). Szóval ismét hajtogatás jön, a már előbb részletezett módszertan szerint. Még további 15 perc pihi, ígérem több már nem lesz.
A végén ismét fél centi vastagra nyújtom (sajnos a ragadás itt is felléphet, szóval ekkor is kell bőven  és folyamatosan lisztezni) és közepes méretű pogácsa szaggatóval cincálom meg. A pogikat sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, a tetejükre egy felvert tojást nyalok (nem darabonként, hanem összesen), és 170 fokos sütőben bő 20 perc alatt isteni ropogósra sütöm őket. Jöhet a sör és a parti!

Tipp
Aki annyira wellness életet folytat, az természetesen használhat a sertészsír helyett margarint, de nyilván nem lesz ugyanaz az eredmény. Viszont vajjal ne próbáljuk meg helyettesíteni, köze nincs ehhez a recepthez.
A lehulló tészta darabokat nem szabad újra gyúrni, mert így elvésznek a levelek. Na de kidobni sem érdemes őket, hiszen igen finomak, tehát a legegyszerűbb megoldás, ha ezeket is besorakoztatjuk a szaggatott pogácsák mellé a tepsibe. Egyébként esküszöm ezek még jobbak, mint a pogácsák, én már el is határoztam, hogy legközelebb csak ilyeneket fogok csinálni.
Ha nagyobb mennyiséget készítünk azzal a célzattal, hogy lefagyasszuk, akkor 10 perc elősütés után vegyük ki a sütőből, hagyjuk teljesen kihűlni, és légmentesen záródó edényben tegyük a fagyasztóba. Amikor elővesszük csak úgy fagyottan be kell tenni a sütőbe 170 fokra, 15 perc alatt kész a friss, ropogós hamuba sült pogácsa.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése