Édes perec

Tekintettel hugicámra némileg epe kímélő süteményt kellett készítenem a névnapjára. Nos ez a lényegében briósra hajazó süti megfelelt a célnak, hiszen tojás egyáltalán nem kell a tésztájába, és vaj (azaz zsiradék) is csak minimálisan. No persze, attól hogy baromira kímélő, még lehet remek. A reggeli kakaó mellé pl., vagy a délutáni teához.

Hozzávalók
2x5 dkg margarin
3,5 dl tej
2,5 dkg friss élesztő
5 dkg cukor
csipet só
1 kk szódabikarbóna
70 dkg liszt
5 dkg porcukor


Sütőcske

Legelébb - tekintettel rá, hogy kelt tésztáról van szó - az élesztő felfutattásával kell kezdeni. Az összes tejet felmelegítem test melegre (aki rendszeres olvasó már pontosan tudja, hogy kell csekkolni :)), egy csipet cukor hozzá, majd az élesztő, és mehet az egész az 50 fokra előmelegített sütőbe.

Addig a lisztet szokás szerint tálba szitálom. A margarinból öt dekát megolvasztok (nem kell szarozni, egy üvegtálban a mikroba vele, 3 perc a legalacsonyabb fokozaton és kész is) és hozzáadom. Mehet bele a só, cukor, szódabikarbóna, és ha felfutott az élesztő, akkor az is az összes tejjel. Bár kelt tészta, ezúttal mindenkit megkímélhetek a tészta macerás dagasztási folyamatától, már annyiban, hogy nem lesz macerás (azért dagasztani kell...). Ugyanis nem kell nagyon alaposan kidolgozni, ha összeálltak az alapanyagok már jó. Ha még picit ragadós (mintha taknyos lenne), akkor egy kis liszt hozzáadásával lehet orvosolni a problémát.

Ezután a szokásos módon a kelesztő tál alját alaposan ki kell lisztezni, bele mehet a cipó, tetejére szintén pici liszt, betakarni egy konyharuhával, majd be a meleg sütőbe (mármint az 50 fokosba). Nem kell neki fél óránál több pihenő, mielőtt ismét porondra lépne.

Ekkor 16 egyforma részre osztom, ennyi perecem lesz. Mivel a tészta nem szép sima (annak ellenére sem, hogy rendben megkelt) nagyon sodorni nem lehet, úgyhogy a két tenyerem között próbálok hosszú (kb. 30 centis) szálakat varázsolni belőle. B verzió, hogy kinyújtom és úgy szelem csíkokra, de most nem volt kedvem macerázni a nyújtással sem. A szálakból pereceket formázok (remélem mindenki tudja, hogy egy perec, hogy néz ki! Ha mégsem ld. a Tippek között az alternatív javaslatokat). Egy sütőpapírral bélelt tepsibe rakom őket, de azért szellősen, mert bőven fog még kelni. Ja és a miatt nem kell aggódni, hogy a szálak átmérője nem szép gömbölyded, mire megkel és megsül ezen apró hiányosságból már semmi sem fog látszani.

No szóval, a tepsibe sorakoztatás után újabb 30 perc szunya az 50 fokos sütőben (szigorúan letakarva, nehogy időnek előtte kiszáradjanak a kicsikék), majd 200 fokra felnyomom a hőcentit és világos barnára sütöm őket (de a konyharuhát nem felejtem el kivenni!).

Kardinális pillanat következik. Nem véletlen ugyanis, hogy sütés előtt semmivel nem kentem meg a drágaságok tetejét, ugyanis ez most fog megtörténni. Miután kivettem még egészen forrón a másik 5 dkg olvasztott margarinnal mindegyik perec tetejét megkenem és septibe utánna azonnal megszórom a porcukorral is. Na, most lehet enni.

Tipp

Aki nem tudja, hogy kell perecet formázni, vagy nincs kedve még ezzel sem pepecselni, az formázhatja egyszerű gyűrűre, vagy egyszerűen feltekerheti a szálakat briós formára. De ha még ennyihez sincs kedvünk egyszerű zsemle formákat is választhatunk.

Porcukor helyett kristálycukorral is megszórhatjuk a tetejét, amolyan klasszikus stílusban, ha szeretjük, hogy picit ropognak a kristályszemek majszolgatás közben.