A saját sütésű kalács mindig nagy öröm. Egyrészt a két kezünkkel dagasztott tészta mindig páratlan sikerélmény, másrészt ebben aztán tutira nincs semmilyen állagjavító és állagtartósító. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy-két nappal a sütés után ne tudna ugyanolyan sikerélményt okozni, mint a bolti. Arról nem is beszélve, hogy lényegesen alacsonyabb költséggel elérhető az eredmény (pofátlanság, hogy manapság mibe fáj egy fél kiló kalács a péknél!). Ha viszont már a sima saját kalácsra is ráuntunk, akkor itt egy remek tipp, hogy hogyan lehet tovább turbózni a dolgot.
Hozzávalók
18 dkg finomliszt
1,5 dkg élesztő
2,4 dkg cukor
1,2 dl tej
1 tojássárgája
0,5 ek olaj
3 evőkanál szederlekvár
+ fél deci tej
1 ek cukor
Sütőcske
Először is megjáratom az élesztőt a szokásos módon: a tejbe beteszem a cukrot, majd pici lábosban testmelegre hevítem (akkor jó, ha a pici ujjamat beledugva se nem hideg, se nem meleg), végül az élesztőt belemorzsolom, és az egész cuccost a sütőbe teszem, ahol 50 fokon negyed órát pihiztetem.
Közben a lisztet tálba szitálom, hogy rendesen meglevegőzzön, és a piszkot kirostáljam belőle. Hozzáadom az egy szem tojássárgáját, az olajat, a cukorkát, majd ha kifutkosott az élesztő, akkor azt is.
Na most jön a munka érdemi része és neheze, a szokásos dagasztás. A kalács tésztának a titka az alapos kidolgozás, simának és hólyagosnak kell lennie. Ehhez a megfelelő módszertan, ha a tésztát alulról felfelé irányuló, sűrű és szapora mozdulatokkal megemelgetem, mintha megpróbálnám kiemelni a tálból. Nem kell megijedni, ha a tészta ragad, mint a fene, ebből a makacsságából úgy jó 7-8 perc után engedni fog, ahogy kezd egyre simább lenni, úgy fogja elengedni a tálat is. Amikor már jó a tészta azt veszem észre, hogy a tészta elengedi a tálat és a kezemben marad. Ekkor két csipet lisztet még rászórok, azzal leheletnyit átgyúrom, de csak annyira, hogy az ujjaimra ragadt tészta maradékokat is el tudjam távolítani. Ezután a tál alját alaposan meglisztezem (hogy ne kelljen majd külön imát morzsolni ahhoz, hogy a tésztát kelés után majd ki tudjam könyörögni belőle), belerakom a cucit, a tetejét is megszórom, letakarom egy konyharucival és beteszem az előmelegített sütőbe. 50 perc pihi jön ezután a tésztának és nekem is.
A pihi letelte után édes kis buci vár rám a konyharuha alatt. Kiborítom a pultra (én nem használok nyújtódeszkát de aki igen, az azt varázsolja elő) és három részre osztom. A tészta gombócokat egyesével hosszú nyelvekre nyújtom, azaz egy arasznyi szélesre és kb. két és fél arasznyi hosszúra. Jöhet rá egy evőkanál lekvár, amit finoman elsimítok rajta, majd a simító kanálról a maradékot lenyalom. A megkent nyelvet a hosszabbik szélénél fogva feltekerem, ez lesz a kalács egyik fonata. Ugyanezzel a módszertannal a másik két fonatot is elkészítem, majd megfonom a kis cofomat. Jelen pillanatban gyenge kis szotyadt valaminek tűnik, de ez még fog bőven kelni., szóval nem aggódom Elővarázsolok egy nem bordázott, szögletes gyümölcskenyér formát és lágyan belefektetem. Újabb letakarás és pihi következik a sütőben 20 percre. Eztán leveszem a konyharuhát, a hőfokot feltekerem 165 fokra és 30-35 percet adok neki, hogy lágybarnára süljön.
Amikor kész, kiveszem és a fél deci tejben feloldott egy evőkanál cukorral megkenem még forrón. És alig várom, hogy kihűljön és felszelhessem.
Tipp
A kalácshoz használhatunk bármilyen más lekvárt is, a lényeg, hogy sűrű legyen, így lehet szépen a tésztába tölteni. A lekvár tartósan puhává teszi a tésztát, így napok múlva is ugyanazt az állagot élvezhetjük, megkenni sem kell semmivel, hogy könnyen lecsússzon a torkunkon.
Ez az adag egy gyümölcskenyér formát tölt meg, sütés közben szépen megemelkedik. Csinálhatjuk a kalácsot dupla mennyiségből is, és a formát sem muszáj használni, egyszerűen csak megfonjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe fektetve megsütjük, az eredmény így is tökéletes lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése