2011. január 17., hétfő

Mama féle darázsfészek



Az én drága jó nagymamámnál senki sem készíti finomabban a darázsfészket, igaz az ő verziója nem teljesen azonos az eredeti recepttel. Viszont a család kizárólag ebben a formában imádja, úgyhogy a többi variációra fittyet hányunk. Igaz édesapa?






Hozzávalók
1 kg finomliszt
25 dkg burgonya
fél liter tej
3 dkg friss élesztő
25 dkg kocka margarin
20 dkg kristálycukor
15 dkg kakaópor
pici só és cukor


Sütőcske
Először is meghámozom a burgonyát, apró kockákra vágom, és felteszem egy edényben főni. Amíg ez rotyog a tűzön, addig átszitálom a lisztet, illetve 2 deci tejecskében felfuttatom az élesztőt (a tejbe csipet cukrot teszek, majd felmelegítem, akkor jó, ha a kisujjunkat beledugva se nem túl hideg, se nem túl meleg, ekkor belemorzsolom az élesztőt, és 15 perc pihit hagyok neki). A tésztába egy csipet sót teszek. Ha az élesztőt felfutott hozzáadom a liszthez. Amikor pedig a burgonya már teljesen puha leszűröm, burgonya nyomóval pépesítem és azt is a tésztához adom. Jöhet a maradék tej, majd a gyúrás. Nem kell kétségbe esni, ha kemény a tészta, a burgonya miatt a gyúrás közben ilyen marad sajna az állaga, de a keléstől szépen meg fog puhulni. Ha egybe állt a költemény (előfordulhat, hogy ez nem jön össze elsőre, semmi gond, egy kis tej hozzáadásával lehet orvosolni a problémát), akkor a kilisztezett tálba teszem, és bedugom a sütőbe a legalacsonyabb (50 fok) hőmérsékletre egy egész órára kelni. 
Amíg a tészta kel elkészítem a tölteléket. Nagyon egyszerű. Lényegében egyetlen titka van, hogy a margarin szoba hőmérsékletű legyen. Hozzáadom a kakaót és a cukrot, és addig keverem míg egynemű nem lesz. Kész.
Egy óra múlva ismét színre lép a tészta. Én két részletben szoktam nyújtani, mert nem elég széles a konyhapultom, és így egyszerűbb, de ha adottak hozzá a technikai feltételek, akkor egyszerre is le lehet tudni. Na, ami a lényeg, hogy egy arasznyi szélesre kell nyújtani, 3-4 mm vastagra és olyan hosszúra, amire futja ezekből a paraméterekből. Ekkor egyenletesen elkenem rajta a tölteléket, majd a hosszánál fogva feltekerem. Fogok egy szimpatikus aprító szerszámot és 10 centi széles darabokra vágom. Ezeket a szeleteket egymás mellé állítom egy torta formába (nálam 28 centi átmérőjűbe), és még negyed órára visszateszem a sütőbe kelni. Eztán már ki sem veszem, feltekerem a hőcentit 150 fokra, és addig sütöm, míg a teteje szépen meg nem barnul (kb. 35-40 perc). Nyami.

Tipp
Azért kell alacsony hőfokon viszonylag sokáig sütni, hogy a középső hurkák is kellően átsüljenek. A krémben lévő margarin pedig hajlamos sülés közben vándorútra indulni, szóval nem árt, ha egy tepsit a rács alá rakunk, hogy oda csöpögjön a fölös, különben a lecsöpögő cucc hamar füstölésnek indul a sütő alján.

2011. január 10., hétfő

Szilveszteri lencsesaláta

Nincs mese, nagy sikerrel akarom zárni ezt az évet, semmit sem bízom a véletlenre, úgyhogy az új esztendő kezdetén kétpofára zabálom a lencsét. És természetesen semmi csirke! Viszont kell a változatosság, mert egyfolytában csak a főzeléket enni uncsi. Écsanya csinált fantasztikus lencselevest fincsi füstölt húsival, úgyhogy az én salátám most inkább egy könnyebb változata legyen a lencsés ételeknek.


Hozzávalók
25 dkg lencse
15 füstölt hús
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 babérlevél, őrölt bors
2 főtt tojás
10 dkg csemege uborka
2 fej lila hagyma
1 kis pohár tejföl
2 ek majonéz
2 ek mustár
fél ek citromlé
1 ek cukor

Főzőcske
Értelemszerűen a lencsét meg kell főzni. Megmondom őszintén én nem szoktam beáztatni, a nélkül is megfő kb. 3/4 óra alatt. Szóval fazékba teszem a lencsét a füstölt húsival, a vöröshagymával, fokhagymával, babérlevéllel és borssal (azért őrölt, hogy ne kelljen majd a lencse között a szemeket keresgélni, az kb. olyan lenne, mint tűt a szénakazalban). Eszünkbe ne jusson megsózni, egyrészt mert a füstölt hús is sós, másrészt a sótól főzés közben megkeményedik a lencse. Másfélszer annyi vízzel felöntöm, mehet a tűzre, ha felforrt leveszem a lángot egészen alacsonyra, és gyöngyözve főzőm. Ott lehet hagyni, de azért fél szemmel figyelni kell, nehogy a lencse szétfőjön, mert akkor biza már tényleg csak főzelék lehet belőle, salátának pocsék lesz.
Amíg ez zajlik elkészülhet a többi hozzávaló. A lencsével azonos méretűre darabolom a főtt tojást (széltébe, hosszába és keresztbe), a csemege uborkát és a lila hagymát is természetesen. Ezt követően elkészítem a saláta pofon egyszerű öntetét (nem lesz nehéz, minden tejfölös salátához ezt szoktam készíteni). Szóval jöhet egy tálba a tejföl, majonéz, mustár, citromlé, cukor, mindezt addig keverem, amíg a cukor teljesen fel nem olvadt, majd hozzáadom a felaprított kellékeket.
Ha a lencse megfőtt leszűröm és hideg vízzel leöblítem, majd a salátaalaphoz adom. A főt húsit (ami szerintem a saláta fénypontja) szintén apróra felkockázom és a végén ez is mehet bele. Kis kutyulás és már lehet is falatozni az újévi szerencsét.

Tipp
Akinek nincs kedve a lencse főzésével babrálni, az vehet lencse konzervet is, és bármilyen főtt, füstölt húst (csak az Isten szerelmére, NE csirke legyen!). Így persze nem olyan fincsi, mint összefőzve, de így sem rossz.
Ha valaki nem szereti édesen az öntetet elhagyhatja a majonézt és a cukrot, és csak a tejföllel elkevert mustárt öntse a salátára, ezzel sem lehet elrontani.
Természetesen a hozzávalók tekintetében a fantáziánk határa csupán a csillagos ég. Ha pl. nincs otthon, vagy nem szeretjük füstölt húsi helyett tehetünk bele főtt virslit (de könyörgöm, ne a lencsével főzzük meg!). Mehet bele kígyóuborka, paprika, kukorica, bármi amit szeretünk.